Károli

Blog

Mint azt mindenki tudja, abszolút nem vagyunk egyformák, sőt, a világon nincs két ugyanolyan ember. Vannak, akik csapatjátékosok, de olyanok is akadnak, akik kimondottan magányos farkas-típusok. Ezzel nincs is semmi baj, elvégre nem várhatjuk el mindenkitől, hogy pikk-pakk beilleszkedjen bármilyen közösségbe, minden ilyesminek van egy folyamata, egy menete. Akkor viszont baj van, ha egy magának való figura kényszerül csapatban dolgozni, ott rendszerint igen nehéz lebontani a falakat. Mivel tanítóképzőt végeztem, ott is tanultunk valamilyen szintű pszichológiát, egy alsós osztályban is ugyanúgy előfordulhatnak kívülállók, akiket sokkal nehezebb bevonni a közös dolgokba. Egy munkahely pedig talán még ennél is bonyolultabb. Viszont ha vannak jó csapatépítő kezdeményezések, máris sokkal könnyebb az ilyesmit megoldani.

Nem sokáig voltam tanító, hamar rá kellett jönnöm, hogy bár nagyon tetszett a dolog, de ez egyszerűen nem az én világom. Nem hiányzott, hogy az életem felére már teljesen ki legyek égve, és ha valaki ezen a pályán nem érzi az elhivatottságát, annak a gyerekek látják a kárát. Fel lehet ezt úgy is fogni, mint elpazarolt 8 évet az életemből, én azonban inkább tapasztalatként szeretek rá gondolni, olyasmiként, amit más módon nem szereztem volna meg. Azóta váltottam, és újságíróként dolgozom egy irodalmi szaklapnál. Ezt ellenben már nagyon is szeretem, és azt különösen élvezem, hogy nagyon jó a csapat. Persze, elő-elő fordulnak kisebb súrlódások, és olyan is van, hogy valami miatt megakad a munka, de hol nem adódik ilyen? Ennek ellenére ráfért már a brigádra egy kis csapatépítő tréning, csak hogy ne jöjjünk ki a formánkból.

A vezető szerkesztő hozakodott elő az ötlettel, hogy mi lenne, ha kirándulnánk egyet, és közben lenne alkalmunk jobban összecsiszolódni. Nap, mint nap az irodában találkozni, és a civil életben valamit közösen csinálni két, merőben különböző dolog. Sokan közülünk például még egyáltalán nem is találkozott senkivel a szerkesztőségen kívül a kollégák közül. Persze, itt bent remekül elvagyunk, de olyanra, hogy akár több napig is egy levegőt kelljen szívni, még nem volt példa. Éppen ezért volt érdekes a csapatépítő kirándulás ötlete a Balatonhoz, hiszen egy ilyen kaland alkalmával akár teljesen váratlan dolgok is kiderülhetnek.

csapatépítő

Annyi segítséget, támpontot kaptunk, hogy a szerkesztő úr körlevélben kiküldte nekünk, hogy melyik cég fogja szervezni nekünk ezt a kis tréninget. Úgy volt vele, hogy aki szeretne, az utánanézhet, de aki inkább a meglepetést részesíti előnyben, annak nem muszáj átolvasni. Én világ életemben elég kíváncsi típus voltam, így csak néhány napig bírtam ki anélkül, hogy meg ne nyissam a mellékelt linket. De végül a józan ész idebent úgy döntött, hogy élmény lesz így is, úgy is, szóval a spontaneitás megmaradhat másoknak. Amit találtam, az teljesen meggyőző és letaglózó volt!

Vannak akik az indoor csapatépítő feladatokra esküsznek, azonban ami itt vár ránk, azt semmilyen körbeülős játék nem pótolhatja! Mindamellett, hogy akár vitorlás hajóra is szállhatunk, persze képzett személyzet segítségével, még SUP-versenyt is tarthatunk, ami kiváló kiegészítése a vitorlázásnak. Én ugyan még sosem próbáltam, de úszni szerencsére tudok, szóval ebből nem fogok kimaradni. Mindemellett lehetőség van rengeteget fürdeni a Balatonban, és ha úgy tartja kedvünk, akár túrázni vagy quadozni is elmehetünk! Mennyire menő lesz már, ahogy a szerkesztőség tagjai négy kerekű motorra pattannak, és árkon-bokron át szelik a kilométereket? Már előre kuncogok a markomba, ahogy némelyik kis nebáncsvirág majd szépen lassan barátkozik a gázkarral. Most, hogy utánanéztem, már be is jelöltem nagy piros körrel a naptáramban a csapatépítő kezdetét, hiszen annyira várom, mint amennyire legutóbb gyerekkoromban vártam a családi nyaralást! Előre érzem, hogy nagyon jó lesz!