Károli

Blog

Úgy döntöttünk a testvéremmel, hogy fájó szívvel, de eladjuk a szüleink házát. Nekünk felesleges, hiszen mind a kettőnknek van már otthona, így nem szeretnénk megtartani. Persze nem volt könnyű döntés, de meg kellett hozni.

A családunk

A testvérem is, és én is tovább tanultunk a középiskola után. Sokat gondolkodtunk, hogy minek is tanuljunk, melyik szakmának lesz majd jövője. Szerinted ma mi az a szakma, ami megállja majd a helyét 20 év múlva is? Először arra gondoltam, hogy tanárnak tanulok, de nem egyszerű a tanárok sorsa, mint ahogy ez a cikk is ír róla.

Végül a bátyám vendéglátó szakon ment tovább, én pedig idegenforgalmon. Sokat gondolkodtam, hogy melyik is lenne jobb, de ez tetszett is. Persze a nyelv igen csak fontos ezen a téren, így ezt próbáltam erősíteni, és több nyelvet is tanulni.

A szüleink örültek, hogy mind a ketten jó észűek vagyunk, és tovább tanultunk. Amiben tudtak, támogattak bennünket.

Az idő múlása

Észre sem vettük, olyan gyorsan teltek az évek, és a szüleink is megöregedtek. A tanulmányaim után én úgy döntöttem, hogy a szülő városomban próbálok majd elhelyezkedni, hogy segítsem a szüleimet. Volt idő, mikor ők segítettek bennünket, de most rajtam volt a sor.

Szerencsés voltam, mert sikerült helyet találnom, így közel voltam, ha valamire szükség volt. Idő közben sikerült egy kis autót vennem, így azzal már könnyen, és gyorsan tudtam közlekedni, és a szüleimet ide vagy oda vinni épen. Anyám is könnyebben mozdult ki, mert így maga intézhette el a bevásárlást. Egy héten egyszer volt rá időm, és meg tudtam oldani.

A bátyám abban a városban maradt, ahol tanult, hiszen neki időközben lett egy párja, így oda kötötte az élet. Mivel nem éppen a szomszédban volt, hanem 110 kilométerre, ami azét nem az a távolság, amit nap mint nap megtesz az ember.

A betegségek

Azt gondolom azért nem panaszkodhatunk, mert apánk majdnem 90 évet élt. Persze elveszteni valakit soha nem jó, és fájdalmas is. Azt sem tudtam, hogy anyám hogyan fogja majd túlélni, hiszen majdnem 60 évet éltek együtt.baby-772441_640

Emlékszem milyen nagy buli volt az 50. évfordulójuk. Apám mindig azt mondogatta anyámnak, persze csak viccből, ha kibírják addig, akkor csapnak egy nagy bulit. Mivel abban az időben, amikor ők születtek egyáltalán nem volt meglepő hogy sokan vannak testvérek, így anyámnak 7 testvére volt, míg apámnak pedig 6.

Igazán összetartó család volt az övék. Figyeltek egymásra, és ha vakami nagy alkalom volt, akkor összeültek szívesen. A baba születés igen csak nagy esemény, hiszen egy új élet születik, és ennek mindenki örül. Ez a cikk is egy remek írás erről.

A sorscsapás

Miután apám meghalt, anyám nem igazán találta a helyét, és értelmét az életnek sem Hogy miért? Gondolja bele, ha te valakivel leéled az életedet, és utána egyedül maradsz, mit kezdenél magaddal? Lenne értelme annak, hogy felkelj, vagy hogy főzz valamit, de egymagadnak…

Hiába jártam hozzá, és beszéltem vele nap mint nap, elhagyta magát. Tudtam, ha ez így megy tovább, akkor nem sokáig lehet még velünk. Szerettem volna, ha még találkozik az unokájával, de miuán még párom sem volt tudtam el nem lesz lehetséges.

A ház eladása

Szerettem volna megtartani, hiszen a gyerekkori élmények ide kötöttek, de azt gondolom fájóbb lett volna benne lakni, mint eladni. Minden sarok, és minden tárgy valamihez kötődött volna, és nem tudtam volna felejteni.

Sok érdeklődő volt a házra, de megbeszéltük, hogy elherdálni nem fogjuk, hiszen annyi mindent tettek a szüleink ezért a házért.

Végül két érdeklődőre szűkült a lehetőség. Mind ketten megbízhatónak, és normálisnak tűntek. Az egyikőjük azonban igen csak szimpatikus volt. Miért? Mert ők szerették volna a ház jellegét megőrizni, csak modernizálni szerették volna belülről, és persze felújítani. Tudom, ha eladjuk a házat utána már nem lesz közöm hozzá, hogy mit csinálnak vele, de mégsem szerettem volna, ha mondjuk lebontják.

Szóval ők sok jó dolgot terveztek. Még arról is meséltek, hogy napelemes rendszert, és napelem invertert szeretnének feltetetni a házra, hogy az energia ellátás állandó legyen, és persze önállók legyenek.