Károli

Blog

Ha a tanulás szót halljuk, inkább jut eszünkbe mindenfajta tankönyv, munkafüzet, a tábla és a tanár összképe, mint bármilyen érdekes, modern és szórakoztató eszköz. Az első az úgynevezett tradicionális kép, a másik pedig egy újszerű, akár forradalminak is nevezhető módszer. Azt azért nem állítanám, hogy a régi a rossz, hiszen tanárként számos előnyét látom továbbra is, de mindenképp érdemes lenne taglalni azt a bizonyos érdekes és szórakoztató képet, amit az előbb lefestettem. Mielőtt viszont megtennénk, boncolgassuk kicsit a „hagyományos tanulási és tanítási” formákat.

Csak arra gondoljuk vissza, amiket szüleinktől, nagyszüleinktől, akár dédszüleinktől hallottunk az iskolában eltöltött időkről: a krétás tábláról, a tankönyvek hiányáról és a tanár szerepéről az osztályban. A tanító a tudást szimbolizálta, más forrás nem, vagy csak minimálisan állt a tanulók rendelkezésére. Ha nem volt tanár, nem volt tanulás – ilyen egyszerű volt a dolog. Az osztályteremben rengetegen voltak egyszerre és mindenki katonásan viselkedett. Miért mondom, hogy katonásan? Ismerős a „ha az iskolában megbüntettek nemhogy panaszkodni, de még csak megmondani sem mertem a szüleimnek, mert akkor tőlük kaptam volna a másikat” már-már mondás? No, nem azt mondom, hogy ez lett volna a helyes módja a dolgoknak, de a mai világban ezeket már más életszemlélettel és hozzáállással nézzük és bíráljuk. Akkor és ott úgy volt, ahogy. Később fejlődni kezdett a világ, megjelentek a tankönyvek, a mindenfajta segédeszközök az oktatáshoz és tanuláshoz és mára már annyira a folyamat részévé váltak, hogy szinte el sem tudjuk képzelni nélkülük az iskolákat. Pedig néha jól jönne a változás.

Nyelvtanárként mindig is fontosnak tartottam, hogy minél több olyan eszközt és forrást használjak, ami a tanulóim számára is izgalmas és érdekes. Hogy miről is beszéltek? Hát persze, hogy a számítógépekről és azok különböző változatairól. 2018-ban nem vagyok benne biztos, hogy ezen nézetem meg kellene-e magyaráznom, de a biztonság kedvéért vegyük górcső alá a szituációt. A mai fiatalok mindenfajta kommunikációs és technológiai eszközt alapvetőnek tekintenek életükben: így nőttek fel, el nem tudják képzelni azokat a szituációkat, melyekben ne lett volna hozzáférésük ezekhez. Ennek persze vannak hátrányai is, hiszen függővé válnak tőlük. A függőségen itt nem azt értem, hogy órákat töltenek el rajta egyhuzamban, vagy hogy folyamatosan azon lógnak a nap 24 órájában (még ha így is van néhány esetben), hanem hogy ha bármilyen kérdésük, problémájuk akad, akkor számukra választ csak is kizárólag az internet adhat választ és megoldást. Igen, itt már belekevertem az internetet is, mert manapság az információs eszközök és az internet kéz a kézben jár – nincs egyik a másik nélkül. Ismétlem, a mai fiataloknak ez az alapvető, ők nem tekintenek földönkívüliként a helyzetre szembe azokkal, akik nem abban nőttek fel.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az én generációmból volt az első, aki a technológia ördögét gyerekkorában fedezte fel, így szinte vele együtt nőtt fel. Azok pedig, akik közülünk tanárnak állnak, hatalmas előnnyel rendelkeznek idősebb kollégáikkal szemben. Nem mindenkinél, de a helyzetek nagytöbbségében igen. Ennek következtében szeretem az óráimba belevonni a technológiát, ha van rá lehetőségem. Az okostábla kiváló eszköz erre, sőt, ha egy olyan iskolába és terembe kerülök, akkor mindig bátorítom a diákokat, hogy a saját eszközeiken is használják a tudás szerzésében. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne csak azt és úgy tanulják, ami a tankönyvekben van, hanem az online elérhető információt is a lehető legeffektívebb módon tudják felhasználni saját hasznukra. Itt fontos megemlíteni az információszűrést és annak körültekintő, már-már szkeptikus használatát, amire viszont meg kell őket tanítani. Mivel nyelvet oktatok, piszok nagy szerencsém van, hiszen rengeteg oldal érhető el angol nyelven, így miközben ezeket az úgynevezett „life skilleket” tanítom, a nyelvi készségeket is erősítem egyben.

A másik kiváló fejlődést elérő oktatási réteg a játszva tanulás. Ezekhez még csak IKT (információs és kommunikációs technológiák) eszközökre sincs szükség, ha nem állnak rendelkezésünkre. Olyan népszerű kifejezés ez a játszva tanulás, de miről is beszélünk? Nem, nem tankönyvekről, de akár még azok is segítségünkre lehetnek. A játszva tanulás egy-egy módszer és eszköz segítségére érhető el. Nem feltétlen kell beszereznünk sok dolgot, néha elég egy dobókocka és egy nyomtatott papír, amin egy társasjáték van, de sok egyéb alkalmatosság is rendelkezésünkre áll már. Ha kicsit többre vágyunk, rengeteg ötletes kelléket találunk manapság. Ilyenek például az oktató játékok, amiket a múltkor fedeztem fel.

oktató játékok
oktató játékok

Mivel magyar mint idegen nyelvet is tanítok, nagyon jól jött, hogy rátaláltam a Brainbox ABC és az állatos társasjátékaira. Az új tanév mindig új kihívásokat is jelent és mivel már régóta oktatom ugyanazokat a dolgokat, ami a diákoknak új és izgalmas, néha – bevallom őszintén – nekem már unalmas tud lenni. Persze minden óra más, hiszen annyi különböző egyéniség, magyar mint idegen nyelv esetén pedig kultúra jelenik meg egy-egy osztályteremben, de a módszereimen változtatni akartam. A tanév kezdete előtt kerestem pár új eszközt, amit szinte már az első nap bevihetek az osztályterembe és amivel egy másodikos, illetve harmadikos gyerek figyelmét is le tudom kötni. Az ábécés társasjáték teljesen elvette a diákok eszét, egyszerűen imádták! A versenyszellem megjelenésére nem is kellett kb. 5 percnél tovább várni, amint ráéreztek a játék lényegére, rögtön bele is lendültek. Külön örültem, hogy a játék nemcsak az ábécé tanulására, de a számokéra is lehetőséget adott a dobókocka által, így igazából majdhogynem két legyet ütöttem egycsapásra vele. Ugyan a játékot alapvetően magyar gyerekeknek találták ki, én szuperül tudtam alkalmazni egy olyan környezetben is, ahol nem a magyar volt az anyanyelve a gyerekeknek. Az én példányomat a játékwebshop.hu-n vettem, mert ott találtam meg a legjobb áron és 2 nap alatt meg is érkezett! Külön öröm volt számomra, hogy GLS Csomagponton is át tudtam venni, így nem kellett a futárral egyeztetnem a szállításról és otthon várnom őt.

Összességében úgy gondolom, hogy az ilyen apró részletek, mint egy társasjáték, ami a gyerekek számára nem feltétlen jelent tanulást, remek lehetőséget teremtenek arra, hogy egy nemcsak a tanulók, de a tanárok számára is élvezetes és mindenképp emlékezetes órákat eredményezzenek. Mindemellett a játék sok időt is spórol az órára való felkészülésben, hiszen a kellékek már adottak, így nem kell fénymásolni, nyomtatni és extra anyagokat sem vadászni egy-egy tanórára.