Károli

Blog

Ez sokunk számára akár egy horrorfilm címe is lehetne, pedig nem kellene feltétlenül így lennie. Gondolj bele, első, vagy másodéves egyetemistaként, azért már pár év nyelvtanulással a hátad mögött, de még nem feltétlenül nyelvvizsgával a kezedben megkapod életed első Erasmus-át. Attól függetlenül, hogy milyen országba mész éppen (a magyar egyetemek legtöbbször más európai egyetemekkel állnak kapcsolatban, de Kínába vagy Japánba is eljuthatsz), az a minimum, hogy angolul beszélj. Azt mindenhol megértik. Előfordulhat viszont, hogy egész életedben mondjuk németül tanultál vagy sosem mélyültél el igazán az angol nyelvtanulásban, hiába próbálták a szádba rágni éveken keresztül a tananyagot. Mit teszel ilyenkor?

Be is pánikolhatsz, mint, ahogy én is elsőre, vagy leülhetsz és átnyálazhatod a közelben lévő nyelviskolák vaskos és sokszor igen borsos kínálatát, ahogy második lépésként én is tettem. Az a helyzet azonban, hogy egyetemistaként nem feltétlenül van százezer forintod egy-egy tanfolyamra, az óráid, esetleg az egyetem mellett végzett munkád vagy a tanítóképzőn megkövetelt gyakorlat mellett pedig még időmilliomosnak sem biztosan nevezheted magad. A pozitív visszaigazolással a kezemben, miszerint eltölthetek egy fél évet Hollandiában és a keserű ízzel a számban, hogy angol nyelvtudás nélkül kell majd nekiindulnom az útnak, esetleg vissza kell utasítanom a lehetőséget, mondanom sem kell, csalódottan mentem be másnap a tanszékre.

Évek óta hallgattam az ismerőseimtől, hogy itt lenne már az ideje végre egy nyelvvizsgának, főleg, hogy annak hiányában a diplomámat sem kaphatom kézhez. Valahogy mégis annyira távolinak tűnt mindig ez a cél, hogy egyre csak halogattam és halogattam a dolgot. Ahogy azt fentebb már említettem, nem vagyok épp időmilliomos. A csekély felszolgálói fizetésemből, amivel próbálom kiegészíteni az egyetemtől meg a szülőktől kapott támogatást, amiből épphogy futja egy hónapig kajára meg albérletre pedig a legtöbb tanfolyamot nem engedhetem meg.

Szóval, amikor már épp készültem feladni mindent és lehajtott fejjel, az Erasmus-os levéllel a kezemben baktattam a tanulmányi osztály irodája felé, mint valami isteni beavatkozás, szembe jött velem a megoldás. Na jó, nem jött, csak lógott ott a faliújságon.

Többször is vizslattam már ezt a táblát egyetemi éveim alatt, rendszerint, amikor sorba állva várakoztam valamilyen tanulmányi ügyem elintézésére, de értelmes szórólapot még nem láttam rajta. A legtöbbször tánctanfolyamok, az egyetemi hírek, a tanulmányi iroda nyitva tartása, szabadságolások meg a tanárok által oktatott tárgyak, illetve az adott tanárhoz tartozó fogadóórák időpontjai voltak kifüggesztve ide. Oké, azért nem minden információ volt teljesen értelmetlen. Most azonban nagyon szükségem volt erre az egyre.

Hollandia, várj, mégis jövök!

Szóval, szembe jött velem egy nagyon szimpatikus kis nyelviskola, ahol nemcsak ingyenes szintfelmérést, de a későbbi tudásunknak megfelelő szintű képzést is ajánlottak. A legjobb, hogy szinttől függetlenül mindent kedvezményes áron, amit még én is megengedhetek magamnak és még az időmből sem vesz majd el túl sokat. A heti kétszer másfél órás kurzusok még munka és tanulás mellett is beleférnek az időmbe, ráadásul nagyjából két hónap alatt releváns tudást szerezhetek. Még a nyelvvizsgára is felkészítenek, ha akarom, így egy kalap alatt akár azt is letudhatom, hogy később aztán már tényleg csak a diplomamunka miatt fájjon a fejem.

Ez még épp belefér a következő félévembe, az órákon kívül pedig a saját tempómban tanulhatok, gyakorolhatok tovább. Nincs az a stressz, mint az iskolai számonkéréseknél, hiszen itt csak magamnak tanulok, mégis megvan ugyanaz az oktatói jelenlét és felügyelet, ami egy hagyományos órán. A csoportmunkának köszönhetően még a szókincsem és a beszédkészségem is fejleszthetem, hogy, amikor Hollandiába megyek már magabiztosan beszéljek angolul és ne törjék meg a beszélgetéseimet kínos csendek és hosszú hallgatások. Sosem láttam értelmét azoknak a nyelvóráknak, ahol mindenki csendben ül, miközben a tanár csak a könyvét bújja és szorgosan körmöli a kiadott fordítási feladatokat. Ha engem kérdezel, annak sokkal több értelme van, ha egy óra interaktívan folyik, mersz kérdezni és az oktató is szívesen válaszol a feltett kérdésre, ott segít, ahol tud. Már most alig várom az első órát, még az is lehet, néhány hozzám hasonló egyetemistával is összefutok a tanulócsoportokban, akár más egyetemekről, akik szintén Hollandiába készülnek.