Károli

Blog

Magyarországon sajnos egy tanárnak mindenre fel kell készülnie, és ezt nem bírom hangoztatni a most tanítóképzőt végző hallgatóknak is. Sokan azt gondolják, hogy majd a fővárosban fognak elhelyezkedni, és ott úgyis egy modern, jól karbantartott iskolába kerülnek, de biztos, hogy nem lesz annyi embernek ilyen szerencséje, mint ahányan szeretnék.

Én egy alföldi iskolában tanítottam 15 évig, és ott rengeteg mindennel találkoztam: az, hogy mi festettük az épületet, teljesen megszokott volt. Hogy a hallgatóimat is felkészítsem, el szoktam nekik mesélni nekik pályafutásom legszerencsétlenebb esetét is, amikor a tanárokkal kellett elindulnunk szennyvízszivattyút szereznünk a belvíz idején.

Az iskolának volt egy nagyméretű alaksora, ami mindig belvízveszélyes területként volt számon tartva, de szerencsére csak ritkán volt valódi probléma. Talán ennek is köszönhető, hogy már senki se tudta, hogy hogyan működnek a külön erre a célra vásárolt szivattyúk, és amikor szükség volt rájuk, elég sokáig tartott, amíg kitaláltuk, hogyan rendezzük el. Szerencsére az egyik gyerek apukáját, Béni bácsit el tudtuk hívni, akinek volt valamennyi tapasztalata, és meg tudta mondani, hogy mire van szükségünk.

Mint kiderült, egyáltalán nem a belvíz ellen való szivattyúink voltak, mivel egyszerű 12V-s szivattyúkkal voltunk felszerelve, ami szerinte pár pillanat alatt tönkremenne, hogyha olyan szennyezett vizet szeretnénk vele felszívni, mint az alaksort elborító sötét víztömeg volt. Rengeteg szemét, forgács volt benne, hisz sor építkezési törmelék is volt még a pincében a felújítások után, így biztos volt benne, hogy ide egy jóval komolyabb szennyvízszivattyú fog kelleni.

Ekkor kezdtük körbejárni a települést, hogy kinek van erre alkalmas eszköze, és végül két különböző típusú szennyvízszivattyúval tértünk vissza. Mindkettő viszonylag új volt, gazdáik a fővárosban rendelték őket, pont az ilyen esetekre felkészülve, hisz csak idő kérdése volt, hogy mikor fog valakinek a házában, pincéjében előállni a probléma – szerencsére azonban eddig egyik se volt használatban, legfeljebb csak kipróbálva.

Mikor visszatértünk Béni bácsihoz, ő mosolyogva vette át a szerkezeteket, és mondta, hogy ezek már meg fognak felelni. Mint magyarázta, a szennyvízszivattyú abban különbözik a többi, egyszerű szivattyútól, hogy jóval piszkosabb, darabosabb vízzel is gond nélkül el tud bánni. A sokkal nagyobb méretű szennyeződések ugyanis egy hagyományos keringető- vagy merülőszivattyút pillanatok alatt el tudnának tömíteni.

Ezzel szemben a szennyvízszivattyúk különböző módokon is elbánhatnak ezzel. Az egyik gépezet nálunk például a centrifugális erőt hívta segítségül, és a felszivattyúzott vizet többször megpörgette, majd nagy erővel küldte tovább a csövekbe, ahol ennek köszönhetően már nem akadnak meg. A másik viszont teljesen más elven működött, ugyanis abban darabolókések helyezkedtek el, amik elég élesek voltak ahhoz, hogy szivattyúzás mellett folyamatosan apróbb darabokra vágjanak minden fatörmeléket vagy hulladékot, amit a víz szállíthat egy ilyen piszkos helyiségben.

Ezek mellett a szennyvízszivattyúk arra is fel vannak készítve, hogy enyhén lúgos vagy savas közegben is működjenek, bár igaz, hogy erre most nekünk nem volt szükség, csak az eredeti felhasználásuk mellett számított volna. Így is láttuk már azonban, hogy ezzel a problémával egy hagyományos szivattyú nem birkózna meg.

Rövid idő után sikerült is bekötnünk a szivattyúkat, és utána már csak egyetlen kérdésünk maradt: hogy lehet, hogy az iskola alapból nem ilyet vásárolt – egyáltalán miért éri meg bárkinek is nem ilyet venni? Erre Béni bácsi elmagyarázta, hogy a szivattyúknak ennél több jellemzője is van, mint például az emelőmagasság vagy a szállítási kapacitás. Általában egy szennyvízszivattyú például jóval nagyobb mennyiségű vizet tud megmozgatni egy óra alatt, de a kimenetén jóval kisebb a nyomás, így például öntözésre nem lenne alkalmas. Hogyha pedig nem darálós, akkor általában az emelőmagassága se olyan magas, így kútból való szivattyúzásra nem lehet használni – ezért mindig az aktuális feladatnak megfelelően kell választani, és aki az iskolának a 12 V-s szivattyút vásárolta, valószínűleg nem belvíz szivattyúzására készült fel.

Mondanom se kell, ez a történet kicsit elkedvtelenítette a tanítóképző hallgatóit, hisz magától senki se gondolta, hogy ilyen akadályokkal kell majd pályafutása alatt megküzdenie. A helyzetet azzal próbáltam javítani, hogy azért felhívtam a figyelmüket, hogy végülis egy tök érdekes kalandban volt részem, és még a szennyvízszivattyúkról is rengeteget tanulhattam, de azért éreztem, hogy nem sokakat sikerült meggyőznöm.