Károli

Blog

Mindig is szerettem foglalkozni a gyerekekkel. Valahogy azt érzem, hogy jobbá tehetem általuk a világot, hogy ha a megfelelő odafigyeléssel és elhivatottsággal fejlesztem őket. Ezért is döntöttem úgy, hogy tanítóképző főiskolára megyek a gimnázium után, mert ott el is mondják és segítenek is abban, hogy – ezt a nevezzük hajlamnak, de leginkább lelkesedésnek-, tökéletesíteni tudjam.
A tanítóképzőben eltöltött éveim során azért sokat változott a hozzáállásom, mind az oktatáshoz, mind a pedagógiai szakmákhoz, egy dolgot szerencsére nem vesztettem el, azt, hogy változatlanul szeretnék gyerekekkel foglalkozni.
Ezzel azért is vagyok így, mert már a „Z” generációt is majdnem elértük, az „Y”-ban viszont csőstül benne vagyunk és ide más másfajta pedagógiai módszerek szükségesek, mint a ’90-es évek elején kiadott tankönyvek és az abszolút begyöpösödött hozzáállás. Ide bizony már egy új generációs oktatás szükségeltetik, ami itt Magyarországon igen csak ritka. Pont ezen okból kifolyólag, közoktatási állami intézményekben nagyon nem is látnának szívesen, esetleg az alternatív intézmények talán vevők lennének a módszereimre, de ezeket még amúgy is be kell egy kicsit ágyaznom a saját technikámba, és el kell sajátítanom, mielőtt belekezdek egy intézményesített oktatásba. Ezért úgy döntöttem, hogy olyan tanárként hirdetem magam, aki iskola után foglalkozik a lurkókkal és segít nekik a házi feladat elvégzésében és felkészülni a másnapi órákra. Mind ezt persze a saját módszeremmel, mely fokozatosan segít nekem is a fejlődésben, valamint kipróbálhatom és értékesíthetem gyerekeken is, de még csak lépésenként. A módszeremet első ízben 13-16 év közötti gyerekekre próbálom kialakítani azért, mert ebben a változó korban köszönnek be az egyéb olyan biológiai folyamatok és külső hatások, amelyek miatt nehéz a fokozott koncentráció és figyelem összpontosítása egy dolog köré.
Rengeteget tudnék még erről a témáról beszélni, de inkább leírok egy esetet, mely egészen furcsa és meglepő, de visszaigazolást nyer általa az új generációs oktatási elméletem.

A történetem arról szól, hogy az egyik ilyen délutáni különórámra jött az egyik legokosabb, de egyben legnehezebben kezelhető növendékem, a 16 éves Peti. Petiről azt kell tudni, hogy sajnos egy kicsit, ideje korán elkényeztették tehetős szülei és így igen hamar kerül olyan számítástechnikai cikkek közelébe, mint az okos telefon, számítógép vagy a videó játék. Ezek okozzák a figyelem zavarának is egy részét, de érdekes módon, kezd nála kialakulni egy egészen hasznos tulajdonság is, amely az, hogy nem csak felületi, hanem átható ismeretségei kezdenek lenni a műszaki cikkekről. A minap meglátta, hogy a nem olyan rég vett telefonomnak, betört a képernyője, mert ügyetlen voltam és leejtettem. Ő persze rögtön ugrott az alkalomra, hogy megvizsgálja és megnézegesse. Én, mint egy jutalomként, megígértem neki, hogy ha szépen figyelmesen dolgozunk együtt az órán, utána megnézheti. Ebbe ő beleegyezett és egy ritka koncentrált órát sikerül közösen lebonyolítanunk, mely után alig várta, hogy a kezébe kaphassa az összetört telefonomat. Azonnal elkezdte forgatni, nézegetni, kérdezte az okét, hogy mitől ilyen, mióta ilyen, belépett a főmenübe, leadott pár „billentyűparancsot” és megállapította, hogy itt bizony nagy a baj. Felhívta a figyelmemet arra, hogy a telefonom valószínűleg a leejtés óta tovább romlott. mivel a repedések mentén a képernyő alá került szennyeződések többet ártottak a kelleténél a telefonnak, mint én azt hittem. Erre persze legyintettem, hogy ugyan ezt mégis honnan tudhatná, majd fogta magét és előkeresett nekem egy oldalt az interneten, rajta telefon kijelző árakkal. És mondta, hogy ez után az oldal után, amennyire csak tudok, nézzek utána, mert a városban itt cserélik a legprecízebben a kijelzőket, és garanciálisan ráadásul, arról nem is beszélve, hogy itt vannak a legbarátibb árakon.
Elképesztő, hogy ez lehetséges, de tökéletes igaza volt Petinek. 16 éves korában egy felnőtt embernek meg tudta mondani, hogy pontosan hova is kéne vinnem a telefonomat, milyen áron és mért, hogy a lehető legoptimálisabb módon legyen megjavítva és jól is járjak.
Látjátok? Erről beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy ez a generáció már más odafigyelést és más oktatást igényel, annál, mintsem, hogy begyöpösödött és kiégett oktatási rendszer alapján tanító tanárok megpróbálják a fejükbe verni azt a sok elavult sületlenséget, amivel a mai napig próbálkoznak.